Nemám slov... Elakadt a szavam... :-D - Dadka - Pod záštitou mesta Tornaľa

Nestáva sa mi to často, ale pri rozhovore s priateľkou z detstva sa ma zmocnil taký čudný pocit, systém v ktorom doslova prežívame už zďaleka nie je bezpečný. (Pre nás, ktorí chceme tvoriť a poctivo pracovať určite nie) Vraj zdravotná poisťovňa ju upovedomila, že vďaka „nevykrytým mesiacom“, je na exekúcii...a to, že má pozdĺžnosť voči poisťovni jej tiež oznámili, dokonca až štyrikrát, ale akosi ju nikdy nenašli doma a tak sa tie upozornenia kdesi zapotrošili. Hovorím jej: „Erika, to nie je možné, určite sa stalo nejaké nedorozumenie, pokiaľ si nedostala do schránky oznámenie o uložení zásielky, Ty nemôžeš sama od seba vedieť, že na pošte ťa čaká doporučený list.“
„Oni tvrdia, že ma včas upovedomili“, povedala sklamanie. „Ja tvrdím, že nie!
„Tvrdenie, proti tvrdeniu, to sa musí vyriešiť v tvoj prospech, neexistuje, že ťa štyrikrát nezastihli, tak, že tebe nezostalo žiadne potvrdenie o uložení zásielky, to je podvod.“
Odvážnym svet praje a pravdy sa treba dopátrať, tvrdila som s úsmevom na perách až do dnešného dňa, kým som nezistila, že mi akýsi cudzí človek zvaný exekútor siahol na môj osobný účet, pod absolútne neobstojnou zámienkou. Vraj mám „nevykryté mesiace“ v zdravotnej poisťovni Dôvera. A teda chceli ma stoj čo stoj presvedčiť, že v mesiacoch, keď som bola evidovaná na Úrade práce v Tornali, zdravotné poistenie za mňa nikto na svete božom nehradil. Chceli ma presvedčiť, že JA, som mala pozdĺžnosť voči Zdravotnej poisťovni Dôvera a keďže ma neraz upozornili formou doručenej zásielky, už mám pozdĺžnosti voči exekútorovi, ktorý k dlžnej sume na základe akéhosi rozhodnutia pričaroval ešte zopár eur navyše...
...Volala som priateľke a povedala som jej, že teraz už presne viem aký pocit krivdy prežívala. Sám proti vetru nič nezmôžeš, ale aj malé deti vedia, že so zápalkami sa veru nehráme. Ak zlyhá ľudský faktor, človek sa väčšinou otrasie a ide ďalej, ak však do prípadu prináša nejasné svetlo ľudská hlúposť „veci naberajú iný spád“. (Viktor)

V zdravotnej poisťovni Dôvera (pobočka Tornaľa) ma najskôr chceli presvedčiť, že som si nevykonala oznamovaciu povinnosť a nenahlásila som si zmenu trvalého bydliska, z tohto omylu musela mladá pani veľmi, ale veľmi rýchlo vytriezvieť, nakoľko podľa mojich informácii sa zdravotná kartička vydáva na základe preukazu totožnosti. Ja nemôžem len tak vojsť do pobočky, buchnúť si na brucho a oznámiť, že sa volám Smrtka Zubatá, bývam na Cintorinskej 333 a chcela by som ich veľmi pekne poprosiť, aby mi vystavili kartičku poistenca, lebo som sa v ambulancii dočítala, že bez nej ma nevyšetria. (Výnimku tvorí úžasné pravidlo, keď máš peniaze...všetko máš!)

Nahovárať mi takú zbytočnosť, že si do svojho systému zaevidovali zmenu priezviska, zmenu titulu, dokonca majú aj moju platnú e-mailovú adresu s telefónnym číslom, len akurát  moju adresu si zabudli prepísať, je ako keby ma chceli presvedčiť, že pri výstupe na kopec sa kotúľame a pri zostupe sa ľahko brzdí. ICH bodrel nie je moja zodpovednosť, žiadnu inú oznamovaciu povinnosť som voči nim nemala, nakoľko som bola evidovaná na úrade práce. Dočítala som sa to aj na ich oficiálnej web stránke (www.dôvera.sk) ktorá bola publikovaná 14.02.2012 citujem: „Oznamovaciu povinnosť voči zdravotnej poisťovni nemáte, ak ste:
- osobou poberajúcou dávku v hmotnej núdzi
- evidovaným uchádzačom o zamestnanie“
...je tam toho samozrejme viacej, vybrala som si položky, ktoré sa ma priamo dotýkali. Samozrejme pre istotu som si stránku vyfotila, a uložila s príslušným dátumom. Totiž tak sa mi zdá, že ľudská hlúposť nepozná hranice, kde ide o peniaze, ide o veľa!
Nuž ale, zbytočne vám o tom dookola kecám, zistilo sa totiž, že všetko je v najlepšom poriadku, všetko mám uhradené,  JA nedlžím ani štátu, ani zdravotnej poisťovni, žiaľ už je to na exekúcii. Účet mám blokovaný, možno by som mala zaklamať, že nemám ani na chleba, ale ako náhle sa táto správa rozšírila, pri dverách ma čakali až tri plné nákupné tašky (ďakujem za plnenú kapustu a tridsať palaciniek, ale pulóver a rifle vraciam, nie je to až také zlé) To je už raz tak, keď za vami stoja priatelia z mesta v ktorom tvoríte pre médiá.  
Jasné, to najdôležitejšie som vám zabudla povedať, oni ma hľadali! Celý „štáb“ poisťovne Dôvera a exekučného úradu sa mi usiloval  až štyrikrát doručiť silou mocou zásielku, ktorú som si JA podľa nich neprevzala. Hm...tento prístup mi je akosi známy. No jasné, my...analfabeti z Marsu upozorňovacie zásielky akosi nepreberáme. Prečo? Lebo žiadnu sme nedostali. To, že mám zmenu bydliska ešte neznamená, že na tej predošlej adrese nemá trvalý pobyt iný člen rodiny vážení. Šach mat!
Človek, ktorý mi neprávom ukrivdí má tú nevýhodu v živote, že sa mi skôr alebo neskôr bude musieť pozrieť do očí. Je to však oveľa bezpečnejšie pristátie ako fakt, že sa medzitým môže čosi prihodiť. Už som povedala a myslím, že som sa vyjadrila dosť zrozumiteľne, ak zmiznem ja, prídu ďalší desiati. A z tých desiatich má každý za sebou ďalších desiatich, nebudete predsa zametať s čestnými ľuďmi.
Tak som si povedala, že neodkryjem všetky karty, mňa tie stratené peniaze nebudú mrzieť ak vďaka nim prestanete klamať práve tých, ktorí Vám dôverovali a zachovali sa k Vám čestne.
Od tohto prípadu ešte neuplynulo dvadsaťštyri hodín, už sme štyri „nechápavé indivídua“, ktorým sa Vaše oznámenia o vzniknutom (neexistujúcom!) dlhu akýmsi zázračným spôsobom nedostali do ruky. Ani zo strany zdravotnej poisťovne, ani zo strany exekučného úradu, ani zo strany slovenskej konsolidačnej... Nuž, ale takto nebudeme kamaráti! Ak ste mi vedeli zavolať s takou blbosťou, že si môžem aktivovať vašu elektronickú zdravotnú kartu, (s priradeným heslom ku ktorému máte rovnaký prístup ako ja) tak ste mi medzi rečou mohli oznámiť aj fakt, že evidujete voči mne pozdĺžnosti...ja by som Vám včas povedala, že to robíte neprávom a tak by sme za celou chúlostivou záležitosťou dali bodku. Takto sa to trošku pretiahne, nevadí. Ako som už povedala, nevytiahnem všetky karty.

Chcela by som sa úprimne poďakovať vedúcemu tornaľskej pošty za poskytnutie cenných rád. Nech si hovorí každý čo chce, ku mne bol ľudský a ústretový. Vecne mi behom piatich minút vysvetlil, že so mnou ktosi zrejme veľmi dobre vy(babral) Hm...ja sa takýchto ľudí veľmi rada držím, tí Vám za účelom prevahy moci klamať nebudú. Totiž nie každý si svoju dušu zapredá za drobné...
Taktiež sa chcem poďakovať p. Melovej z ÚPSVR v Tornali za trpezlivosť a milé, povzbudivé slová. K Slovenskej sporiteľni pristupujem s odstupom, totiž ja mám účet len preto, lebo ho niekde  potrebujem mať, ja sa tým ani netajím.  

V neposlednom rade ďakujem svojej rodine a priateľom, od rána mám horúcu linku, ráno múdrejšie večera, nemám sa nechať, viem! Škrtli nesprávnou zápalkou...nuž...ich problém.    


...és most magyarul, már annyira hiányzott!

Gyerekek baj van, ok nélkül bántottak!
Pistiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii
:)))))))))
…Előre szóltam, úgy bántsatok!

Nem történik meg velem túl gyakran, de ahogy a gyermekkori barátnőmmel beszélgettem kezdtem érezni egyfajta bizonytalanságot. (Pont én, aki alkot és tisztességesen dolgozik, amíg lehet.) Állítólag a betegbiztosítója tudtára adta, hogy egy pár hónapig senki nem fizette helyette a betegbiztosítást, úgyhogy se szó se beszéd az ügy pénzbehajtó kezei alá került, mivel négyszer keresték, de valahogy sosem találták. Mondom neki: „Erika, ez lehetetlen, biztos valami félreértés keletkezett, ha Te nem kaptál hivatalos értesítést arról, hogy át kell venned az ajánlott levelet, nem tudhatod saját magadtól, hogy már napokig a postán vár.”     
„Ők azt mondják levélben figyelmeztettek, de nem vettem át”, mondta csalódottan. „Én azt mondom, hogy nem!”
„Állítás - állítás ellen, ez biztos a Te javadra csiszolódik majd, nem létezik, hogy annyiszor nem találnak otthon, úgy hogy nincs visszamenőleg semmiféle hivatalos értesítésed, ez csalás.”
Merészeké a Világ, ha az igazság „odaát van”, el kell menni érte, mondtam mai napig mosollyal a számon, míg nem azt vettem észre, hogy képtelenség hozzájutni a teljes fizetésemhez, mivel egy idegen fazon, akit pénzbehajtó kategóriába helyeztek kigumizta a személyes számlámról.
Hát próbálkoztak minden félével. Először azzal, hogy tartozom a betegbiztosítómnak, ugyanis amikor a munkahivatal kegyes alamizsnájából éltem állítólag senki nem fizette helyettem a betegbiztosítást. Arról akartak meggyőzni, hogy NEKEM tartozásom volt a betegbiztosítóval szemben és mivel nem egyszer jelezték ezt kézbeajánlott levél segítségével most már a pénzbehajtónak tartozom. Ja, igen annak a öltönyös bácsinak aki egy kicsit felfújta a taxát…
Felhívtam a barátnőmet és elmeséltem neki, hogy most már pontosan tudom mit érzett azokban a pillanatokban, amikor ilyen jogtalan sérelem érte. A széllel szemben sose pisálj, azt mondták nekem, viszont ezeknek tudniuk kellet volna, a gyufával nem játszunk, mert a tűz megéget. Ha az emberi hiúság bunkósággal párosul, és Te nem engeded, felgyorsulnak az események.       
Szóval a betegbiztosítóm itteni kirendeltsége arról akart elsősorban meggyőzni, hogy nem vagyok tisztában a saját kötelességeimmel, mert nem jelentettem be a lakcímváltozást. Ebből a tévedésből nagyon hirtelen fel kellet ébrednie a kedves ott dolgozó leányzónak, ugyanis az én egyszerű, logikátlan felfogásom szerint a betegkártyát (TAJ kártya) csak a saját személyes igazolvány felmutatáskor adhassák ki. Én nem mehetek be hozzájuk azzal, hogy: „Jó napot kívánok vazze Csuklyás Marcsi vagyok, lakhelyem a Temető út 333 oszt jó lenne egy betegkártya (mert az nélkül csak akkor vizsgálnak, ki ha jó sok pénzem van) Ha nekem úgy adták ki a kártyát, hogy nem kellet saját magamat feligazoltatnom, akkor a hiba nem az én készülékemben van. Ha viszont kérték a személyimet, akkor meg minek magyarázzák feleslegesen, hogy pont a lakcímemről maradtak le? Megváltozatták a vezetéknevemet, raktak oda egy pár titulust is, de a lakcímem lemaradt? Szerintetek ezek hülyének néznek engem? Nekem nem volt velük szemben semmiféle bejelentési kötelezettségem erre ott volt a munkahivatal, Ők maguk vallják ezt a hivatalos weboldalukon, amelyet biztos, ami biztos eltároltam nehezebb időkre való tekintettel. Na de egy szó, mint száz időközben kiderült, hogy minden rendben van, mert ők tévedtek, ÉN nem tartozom se az államnak se a betegbiztosítónak csak ugye Ők időközben bejelentettek a csúnya, rossz pénzbehajtónak, aki úgy blokkolta le a fizetésemet, mintha Ő dolgozott volna érte. Talán ez a fajta őszintésség nem vall majd a javamra, azt kellene hazudnom, hogy jelenleg kenyérre sem telik hála mások butasága végett, de a hír elterjedésével estére három megpakolt táska állt az ajtóm előtt (és egy vödör zöldség Rózsika nénitől) Hát nagyon szépen köszönöm a töltött káposztát és a harminc darab túrós palacsintát. A pulcsit és a rifle nadrágot visszapasszolnám, ha nem gond, ne féltsetek a helyzet nem annyira kritikus, mint ahogyan látszik. Istenigazából csak a lakbért nem tudom kifizetni de a számlámra pénzt ne küldjetek. Hát így van ez, ha összefognak az igazi barátok, kezdem megszeretni ezt az eseményekben gazdag várost, médiagyanús lett.     
Persze a legfontosabbat már megint elfelejtettem elmondani, képzeljétek, ők kerestek, mint tűt a szénakazalban. Az egész biztosító „stáb”, és a pénzbehajtó azon volt, hogy átvegyek Tőlük négy különböző felszólítást, amelyet életemben nem láttam. Mert ugye nem vettem át… kérdezem mi alapon vettem volna át bármit is, ha nem kaptam róla egyetlen egy hivatalos értesítést sem??? Hm ez ismerős eljárás…hát persze Mi értetlen - láthatatlan Marslakók vagyunk. Az, hogy megváltozott a lakhelycím nem azt jelenti, hogy az előző címen nem tartózkodik valamelyik családtagunk, aki szólna hogy át kellene vennem valamilyen hivatalos levelet.
Sakk- Matt!
Már csak a szemeimbe kell nézni, ami sokkal veszélytelenebb, mint a tény, hogy mögöttem tízen állnak s a tízek mögött újabb tízen… pláne ha bajom esik. Hát már csak nem fogtok így bánni a tisztességes emberekkel? Nem fedem fel az összes kártyát, s az elveszett pénz sem bánom, ha nem fogjátok becsapni többé azokat, akik igazán megbíztak bennetek, azt szeretném már megélni, hogy azokba köttök bele, akik még egyszer sem fizettek be, hoppá… hová lett a bátorság? Nyuszi ül a fűben van?
Ettől az esettől még huszonnégy óra sem telt el, de már négy „értetlen" ember társult mellém, akik állítólag úgy tartoznak, hogy nem tudtak róla. Hát azt hiszem, így nem leszünk jó barátok! Ha fel tudtatok keresni egy olyan idióta ötlettel, hogy a betegségeim kezelési költségei elektronikus formában is megtekinthetők (csak kell hozzá egy jelszó amihez úgyszintén hozzáfértek) akkor nyugodtan szólhattatok volna, hogy szerintetek tartozom nektek. Én akkor visszaszóltam volna, hogy addig nézzetek utána mennyire tévedtek, amíg jó kedvemben vagyok és lezárhattuk volna mind ezt barátságos hangnemben. Így most egy kicsit elhúzódik, nem baj.
Szeretnék köszönetet nyilvánítani a városunk postafőnökének. Bárki bármit mondhat, segítőkész volt és kifejezetten kedves. Tárgyilagosan, öt perc alatt elmagyarázta, hogy velem nyilván valaki jó ki(tolt). Hm… Az ilyen embereket szeretem, akik nem adják el a lelküket egy pár fillérért.
Hálás köszönet a munkahivatalban dolgozó hölgynek is a türelemért és a kedves, bátorító szavakért. A banktól elhatárolódom, nekem csak azért van számlám, mert szükséges és én ezt nem is titkolom.
Nem utolsó sorban szeretnék köszönetet nyilvánítani a családomnak és a barátaimnak, egésznap forró drótos a telefonom. Higgyétek, el reggel okosabbak leszünk. Tudom, tudom, ne hagyjam magam! Hát nem jó gyufát húztak ki a skatulyából, de ez legyen az Ő problémájuk.