Moja oznamovacia povinnosť pre Vás... Az én bejelentési kötelezetségem irántatok... - Dadka - Pod záštitou mesta Tornaľa

Nuž moji milí, situácia sa vyhrotila. Kalamity Jane z pobočky Dôvera vôbec netuší, čo by na mojom mieste robila?! Strašne ju to trápi, ale nakoľko môj (neexistujúci!!!) dlh prebral exekútor, už mi nevie nijako pomôcť. Normálne ma to dojalo! Keby to bol celovečerný film s názvom: Ako podviesť ľudí tak, že si aj svoju česť zapredá – tú pasáž, kde vyjadruje ľútosť  nad mojou chúlostivou životnou situáciou, by som si viackrát pretočila.  
Slovné spojenie -  neexistujúci dlh -  som písala z prostej logickej dedukcie, totiž za mňa štát v čase mojej evidencie na ÚPSVR zrejme zaplatil poistné, tak ako je to možné, že tie peniaze v zdravotnej poisťovni nezaevidovali? Nuž, to sa už nedozvieme, totiž pracovníčka zdravotnej poisťovne Dôvera tvrdí, že ONA všetko spravila – ONA za nič nemôže.
Kde je môj veľký dlh vlastne chronologicky zobrazený? Som sprostá! Vysvetlite mi to niekto poriadne!

Nuž mladá pani mi dala jasne na vedomie, že ona tam nie je od toho, aby si ma ako dlhoročnú klientku vážila. Hádam mi len nebude vyvolávať s tým, že mám voči ním pozdĺžnosti?! Čo ak by som si to bola včas vyriešila že, áno? Ale otravovať ma s takými sprostosťami, že si mám aktivovať elektronickú kartu (na ktorej sú jasne viditeľné všetky moje choroby a ich spôsob liečenia), to sa jej nezdalo ani zdĺhavé ani namáhavé. Aby ste vedeli, ona je tam presne od toho, aby som nadobudla pocit, že môj poistný vzťah s nimi bol jedným z najväčších omylov môjho života.
Bridí sa  mi, ako ma chce stoj čo stoj presvedčiť, že som si neplnila svoju OZNAMOVACIU POVINNOSŤ. Vraj prečo nepodám sťažnosť na Úrad práce? To oni ma mali poslať do zdravotnej poisťovne aj s potvrdením o zmene platiteľa poistného. Čo si to nevybavím? To je dobrá otázka, vážne...kam sa odviedli peniaze za poistné ak nie do zdravotnej poisťovne? A keď sa tie peniaze odviedli, ako je to možné, že ich poisťovňa proste nemá??? Hm...kým sa do toho obujem, bola by som veľmi šťastná keby mladá pani zodvihla svoj zadok zo stoličky za účelom efektívnej práce. Čo keby zalovila v archíve a vyhľadala si čestné vyhlásenie zo dňa 29.11.2006 keď mi ešte pod názvom Zdravotná poisťovňa SIDÉRIA vtedajšia pracovníčka potvrdila  svojim podpisom pravdivosť spísaných údajov. Chcem sa opýtať, čo presne na tom čestnom vyhlásení vidí? Pýtam sa ešte predtým, než to zverejním. A dúfam, že dobre zaostrí svoj zrak, lebo ak padne moja hlava, padne aj hlava tých, ktorí ma krivo obvinili, že som si svoju oznamovaciu povinnosť zanedbala. Ani oni mi neprišli zaklopať na dvere, aby mi oznámili, že sa menia a zlučujú. Tak načo toľké pokrytectvo? Nuž, čo vidí podľa Vás? Sedí adresa, nesedí priezvisko? Aké komplikované! Hádam len nezistila zrazu, že som si svoju oznamovaciu povinnosť splnila dokonca viackrát za sebou? Aj pred výdajom, aj po výdaji... Tipujem, že mi na základe niečoho museli tú mizernú zdravotnú kartu vydať.

Fotokópia Čestného vyhlásenia z roku 2006 bude zverejnená v tom prípade, keď mi pracovníčka pobočky zdravotnej poisťovne Dôvera ešte raz oznámi, že som si nesplnila svoju oznamovaciu povinnosť!

To by bolo rošambo, keby sa vážne nemusela totožnosť preukázať právoplatným občianskym preukazom, vojdem dnu, klop, klop, klop... predstavím sa ako Blanka Pretrhnutá a oni mi na základe tohto predstavenia vystavia zdravotnú kartičku :D
Takže čo vidí na tom čestnom prehlásení???
Och, aká škoda, že mi zámerne posielali na „zlú adresu" svoje neexistujúce upozornenia o hrozbe exekúcie! Takto som sa nemohla z ich viny včas dozvedieť akú hodnotu má ich česť! Oni nevedeli...ale ja musím. A tak by som rada vedela aj to, že prečo sa v otrepanom argumente: Neznalosť zákona neospravedlňuje, nevybuduje aj spätná väzba??? Prečo ja musím v 21. storočí vyťahovať spätne dokumenty spred piatich rokov a oni mi nevedia preukázať neexistujúci fakt, že som si ich upozornenia ani nemala ako prevziať?! Kde sú tie ich neprevzaté zásielky s dennou pečiatkou pošty??? Sú to dokumenty, ktoré sa ma priamo týkajú, ako je to možné, že nemám právo do nich nahliadnuť?
Nuž, ja som bola viackrát evidovaná na úrade práce ako uchádzač o zamestnanie a nikdy som to nemusela poisťovni oznámiť.

Chcem vedieť prečo? Alebo to trošku obráťme. Ako je to možné, že ma nikto neupovedomil o tom, že úrad práce, respektíve štát si svoju povinnosť nekoná v súlade so zákonom, pretože v roku 2007 v mesiacoch júl – november podľa zistenia zdravotnej poisťovne nevyplácal za mňa poistné? Nuž nevyplácal! Inak by tie peniaze poisťovňa evidovala. To sa nemôže len tak stratiť. Kto si dal tie peniaze do vrecka? Alebo sa opýtam inak...kto ma mal upozorniť na to, že mám ZRAZU oznamovaciu povinnosť voči zdravotnej poisťovni ohľadom mojej evidencie na ÚPSVR? Však tie zákony meníte každú chvíľu tak, aby vám hrali do karát. Nuž, kto mi to mal oznámiť? Kde sa to učí? V kostole? Na ulici? Či to už ciciam rovno s materinským mliekom? Koľkých ste takto podviedli? Nehanbíte sa? Ja som len zvedavá na oznamovaciu povinnosť tých, ktorí v živote nepracovali, ale popri prestavaných, zateplených domoch navážajú svoje zadky v luxusných autách. Poznám zdravotnú sestru, dokonca aj pedagóga ktorí celý život pracovali, zodpovedali za stovky a tisícky ľudských životov, opýtajte sa ich čo im po dôchodku prináleží? Fuj! Nuž ale naspäť, lebo sa pogrciam...  
Ako je to možné, že niekomu sa pri vás vyšplhá dlh do nebies a ešte vždy nie je na exekúcii? Akým merítkom vy meriate? Nuž, ja vám hovorím nie je dobré zakopnúť o človeka, ktorý už nemá čo stratiť. Totiž taký človek si riskne aj pád, ale keď taký človek padne, potiahne so sebou aj systém, ktorý jeho pád zapríčinil. Skončím ja a vy končíte so mnou. Lebo už teraz ma sledujú, čítajú ma a ľutujú. Včera desiati, dnes stoosemdesiati a zajtra ich bude ešte viac...
Vedia, že dnes ja, ale zajtra budú na rade oni...a vedia aj to, že vďaka Vám! Dokážte mi, že ma viete pritlačiť k múru a ja vám dokážem, že za tým múrom stojí niekto s kým ste ani vo svojom najhoršom sne nerátali. Vy ste povedali: Neznalosť zákona neospravedlňuje, tak sa toho držte vážení!
„Strašne“ ma trápi, že sa kvôli takýmto podvodníkom musel so mnou osobitne zaoberať exekútor. Ukrátila som ho o drahocenný čas a čas sú peniaze. Tým pádom "chcem" JEHO vzniknuté TROVY nahradiť :-D. Medzitým samozrejme čestne vyhlasujem, že som vo Vašej poisťovni evidovaná dnešným dňom počnúc, pod vašim nátlakom. Stanovuje to zákon, ktorý som nevymyslela ja. Kde je o takomto čase demokracia a slobodná voľba občana? Hnusí sa mi byť poistencom Vašej poisťovne. Určite ma chápete. Aj pani z Vašej pobočky mi to dookola opakovala ako pokazený magnetofón: „Ja Vás chápem, ale ja Vám neviem pomôcť, ja som pre Vás všetko urobila"... Chápe? Ešte nič nechápe, totiž nie jej blokovali neoprávnene účet. Nechápe, ale časom pochopí... Nič na svete božom nespravila pre mňa. Vôbec nič! Zabudla byť človekom vo chvíli keď si všimla môj dlh. Keby mi to bola včas oznámila, vyšlo by najavo, že je to omyl. Ale ona nemá v náplni svojej práce riešiť takéto omyly. Nehnevám sa na ňu, hnevám sa na seba. A je mi ľúto tých sĺz, ktoré ju kvôli tomu čakajú...
Ja Vašu Dôveru nechcem! Rozumiete mojej reči? Dajte si ju tým, ktorí Vám skutočne neplatia a od ktorých si tým pádom nemáte ako vymáhať peniaze podvodným spôsobom. Tí si tú Vašu Dôveru vážne zaslúžia. Máte v systéme bodrel a využívate to vo svoj prospech. Vy ma ale nepoznáte. Ja radšej skapem ohlade a o smäde pod mostom vediac, že mám pravdu, akoby som sa Vám mala klaňať a ospravedlňovať za niečo, čo som nezapríčinila ja. Totiž pokoru vo mne môže hľadať iba ten, kto mi ju sám predvedie. Nech sa páči, poďte zoberte mi všetko! Nedávno ste si zo zákona brali daň za vecnú výhru, berte si aj posteľ. Veľmi rada Vám dokážem, že nič z toho, čoho sa môžete dotknúť nechcem. Totiž kto siahne k takýmto praktikám za účelom zbohatnutia je oveľa väčším chudákom ako človek, ktorého o všetko obrali. Mne je úplne jedno kto za Vami stojí, aj on je iba človekom, nech príde a pozrie sa mi odvážne do očí. Ja mu po lopate vysvetlím, že ešte vždy je lepšie byť žobrákom ako pokrytcom. Opýtam sa ho čím chcel byť keď bol dieťaťom a potom ho poľutujem, že ho doba prinútila z tej cesty odbočiť. Tu ma máte, môžete si ma roztrhať, ja veľmi rada proti Vám prehrám, keď sa vďaka tomu podaktorí múdrejší ľudia prebudia. Veď práve o to mi ide ukázať ostatným, aké nulové hodnoty má skutočná pravda jednoduchých ľudí vo svete korupcie, vplyvu, bezcharakternosti a byrokracie, kde vymývate mozgy a presviedčate nevinných, že sa dopustili omylu za ktorý musia tvrdo zaplatiť!
„Ja som tu takyyyym malým človiečikom", tak mi povedala pracovníčka Vašej pobočky. Normálne ma rozplakala. Až na ceste domov som jej dala za pravdu. Totiž veľkým človekom dokáže byť iba ten, kto jasne vidí nespravodlivosť v konaní a postaví sa na stranu pravdy k tím, ktorí sa nedokážu ubrániť. Nielen zo stoličky pretáčajúc papiere „chápe". Tak s tými mojimi papiermi si od dnes môže vytrieť trebárs aj zadnú časť tela. Popritom jej želám, aby si vždy spomenula na pohľady ľudí, hlavne na starších, ktorí bezradne stáli pred jej okienkom. Ja netvrdím, že za týmito podvodmi stojí ona, ale ak nie je slepá, musela vidieť čo sa „tu“ deje. A potom je vážne iba maličkým človiečikom.
Vy všetci ste malí, pretože poznáte iba čísla, ale nepoznáte tých, ktorí Vás kvázi vydržiavajú.
Z rovnakého dôvodu opúšťam Slovenskú sporiteľňu nakoľko som sa ráno zobudila s pocitom, že jej vôbec nedôverujem. A to je zlé, veľmi zlé...Možno Vám raz budem vďačná. Vaše konanie ma prebudilo oveľa skôr, než som čakala.
Totiž aj Slovenská sporiteľňa mi vie zavolať iba vtedy, keď ma treba presvedčiť, aby som uzavrela výhodné sporenie, ale upozorniť ma, ako vernú, dlhoročnú klientku, že niečo nie je v poriadku s mojim účtom...och to zrazu nemajú v náplni práce. Nuž, ďakujem, ani ja nie som pre nich povinná... Mňa predsa netreba presviedčať o tom, že mám oprávnený dlh, hádam sa poznám natoľko, aby som vedela, že vznikol cudzím zavinením.
Dodatočne chcem upozorniť všetkých spolutrpiacich, ktorí majú dlh voči zdravotnej poisťovni Dôvera hoci aj 0,01€. Budú Vám tvrdiť, že to nemusíte uhradiť. Ale čo? Tak prečo ten dlh jednoducho nezmažú? Nože sa zrátajme koľkí sme! Veď je to hanba byť držgrošom a dlžiť im jeden cent. Čím sa ohradíte keď Váš dlh po rokoch postúpia ďalej? Ani si neuvedomíte a po piatich rokoch ste na exekúcii. Za jeden jediný mizerný cent, za dlh, ktorého hodnota neustále narastá. Čím sa budete brániť? Tým, čo Vám povedali? Že to nemusíte uhradiť? To povedali aj mne. Ale prečo je potom na elektronickej pobočke uvedené citujem:  

Evidujeme Váš dlh -0,01 € v tejto štruktúre:
Rok Stav účtu Pred splatnosťou Po splatnosti Nepriradené platby  
2012 -0,01 € 0,00 € -0,01 € 0,00 €

Prosíme Vás o zaplatenie dlhu

Milí priatelia, touto cestou by som Vás chcela poprosiť, hmmm... ako by som Vám to mala povedať? Vidíte ten variabilný symbol? Pomocou neho môžete v príslušnej poisťovni môj dlh zaplatiť :-D Ten jeden cent si exekútor nezobral...

Tam už prosia??? To, že dlh nevznikol z vašej viny vôbec neobstojí, veď vidíte...
Ja som tiež postupovala čestne, dôverovala som im a padla som na hubu...Ale ja viem, že je to moja vina, nie ich. Oni ma v čase poistenia vôbec nenútili, aby som im verila. Boli veľmi ústretoví...
Nebojte sa o mňa, mňa to posilní. A keď ma to nedajbože zabije, dám Vám vedieť z druhého brehu, čo vlastne obsahuje slovko Dôvera. Ja na krásnu starobu v tomto štáte beztak neverím :D
A tím, čo mi chceli tak „veľmi pomôcť a tak veľmi chápali moju situáciu" odkazujem, že dôjde raz na psa mráz :))) Jasné, že som prehrala, ja som s tým aj rátala a som si toho plne vedomá vážení, ale vy ste už prehrali vo chvíli, keď ste sa rozhodli zapredať svoju česť. Viete ten, kto bohatne na úkor poctivosti iných sa špiny len tak ľahko nezbaví. Mne je úplne jedno čo sa mi stane, ale Vám to jedno nebude...Slová zúfalého kriminálnika sú mi oveľa bližšie ako vaše táraniny, totiž vo svete by nebola taká vysoká kriminalita, keby ste svoje hlúpe praktiky neaplikovali na čestných ľuďoch. Ten, kto si je vedomý svojich vlastných hodnôt sa skôr – či neskôr vzoprie. Pevne dúfam, že som týmto VŠETKO povedala.
Ešte raz sa naposledy pýtam, akú skutočnosť obsahuje to čestné prehlásenie z roku 2006??? Poprosím nahlas prečítať! Lebo dnes už píšeme rok 2013 a VY ste ma krivo obvinili!!! Žiaľ dnes už nepovažujem za najväčšie zadosťučinenie fakt, že mám pravdu, budem šťastná keď sa čo najviac ľudí prebudí... Vy máte zákony a ja zoznam knižných vydavateľstiev. Vy máte práva a ja priateľov. Keby som sa stratila, každý si vie svoju prácu. Dúfam, že dovtedy nájdete medzi svojimi dlžníkmi tých pár poctivých ľudí, ktorí vďaka Vám už nedokážu dôverovať nikomu. Vy si myslíte, že my ľudia sme sprostí? Nechceme listy, ktoré si vytláčate pod rozličnými menami, to si vieme napísať aj my! Chceme oficiálne potvrdenie o tom, že ste včas rozosielali upozornenie o hroziacej exekúcii. Moju adresu ste z mojej strany včas dostali. Váš bodrel nie je mojim problémom. Ďakujem za pochopenie. Onedlho sa stretneme.
Bozkávam


Mivel elég nagy rajongói táborom van Magyarországon, engedjétek meg, hogy magyar nyelven is közvetítsek. A szituáció eléggé kiélesedett. Kalamity Jane a betegbiztosítóm itteni kirendelt helyén nem sejti mit tenne a helyemben?! Nagyon bántsa, de mivel a (nem létező!!!) tartozásomat a pénzbehajtó vette át, már nem tud rajtam segíteni. He… én normálisan meghatódtam. Ha ez egy egészesti film lenne: Hogyan kell kitolni az emberekkel úgy, hogy közben a saját becsületét vigye vásárra – címmel, azt a részletet ahol „őszintén” sajnálkozik felettem, többször visszatekerném.
Szándékosan írtam úgy, hogy nem létező tartozás, ugyanis logikus mércével mérve helyettem a munkahivatal tisztességesen fizette az egészségügyi biztosítást azokban az időkben, amikor munka nélkül maradtam. Hová tűnt az a pénz? Nagyon érdekelne. Hát ezt már nem fogjuk megtudni drágáim, ugyanis a betegbiztosító dolgozója szentül állítsa, hogy Ő mindent megtett értem és Ő semmiért nem felel. Szeretném látni a tartozásom kronológiáját, „sajnos" mindenhol csak nagy 0 világít. (Illetve 0,01€, de még ez sem önhiba!) Hót hülye vagyok, magyarázzátok már el a bunkó parasztnak, mit jelentsen ez.
Szóval a fiatal dolgozónő egy kettő felvilágosított. Ő nem azért van ott, hogy mint klienst tiszteljen. Hát már csak nem fog összevissza telefonálgatni nekem azzal, hogy észlelt valami gyanús tartozást a részemről?! Bezzeg zaklatni érdektelen zagyvasággal, hogy elektronikus formában is „mellettem állnak”, az nem szegte az idejét. Hát hála neki most már mindenképp úgy érzem, hogy életem legrosszabb döntését hoztam meg, amikor velük szerződtettem.     
Rühellem, ahogy be akarja magyarázni, hogy nem teljesítettem velük szemben az értesítői kötelezettségem. Miért nem küldök hivatalos panaszt a munkahivatalra, kérdezi… hát ez mondjuk jó kérdés, tényleg. Hát hová a csudába küldték a betegbiztosításomra szánt állami támogatást, ha nem a betegbiztosítóba??? Hm… amíg nem ásom magam bele túl mélyen, én nagyon szépen szeretném megkérni ne dumáljon, cselekedjen. Nagyon boldoggá tenne, ha a hölgy megemelné kissé fenekét a forgószékről és belenézne az archívumba. Csak nem kezébe került a 2006 novemberében leadott becsületnyilatkozatom? Ó igen, akkor még SIDÉRIA név alatt futottak és az akkori munkás saját aláírásával igazolta a leírtakat.   
Szeretném megkérdezni, mit lát a becsületnyilatkozaton? Kérdem, mielőtt hivatalosan közzé tenném. Remélem nincs baj a látásával, mert ha én porba hullok, magammal rántom mindazokat, akik azt hazudták, hogy ÉN nem teljesítettem a kötelességem. Ők sem kopogtak be nálam az ajtón azzal, hogy egyesülnek, illetve nevet váltanak, akkor mi ez a felesleges álszentség? Nos, mit láthat szerintetek? Ül a cím, de nem ül a vezetéknév? Mondom, ül a cím??? Hú ez túlkomplikált! Csak nem az derül ki ebből, hogy én többször is teljesítettem az értesítői kötelezettségeimet??? Sőt közvetlen azután is, ahogy, hú de szép mennyasszony lettem. Hát már csak ki állították valami személyes igazolvány alapján azt a dög betegkártyát? Nem?
Az lenne még csak az igazi hacacáré ha nem kellene felmutatnom a személyes adataimat. Bemennék vazze, kopp, kopp, kopp…Hártyás Szuzi vagyok, betegkártya kell erre a névre. Így most már visszamenőleg is elhiszem, tuti kiállítanák. :D
Úgyhogy milyen címet lát?
Oh, de kár, hogy szándékosan „rossz címre" küldték a nem létező felszólításaikat! Így az Ő hibájukból nem derült ki időben mennyit ér a becsületük! Ők nem tudták… de nekem tudnom kell. Ezért szeretném tudni, fordítva miért nem érvényes az annyiszor felhangzott argumentáció? Ha nem ismered a törvényt, az nem igazol. Miért kell nekem a 21. században öt éves iratokat visszamenőleg igazolnom miközben ők nem kötelesek felmutatni a számomra nem létező felszólítást sem, amelyet át sem vehettem? Hol van az a borítékolt felszólítás? Hol van a feladó posta pecsétje??? Jogom van tudni mit tettek annak érdekében, hogy elkerüljek az általuk keletkezett problémát. Mert álltaluk keletkezett!
Ahogy már említettem, többször voltam vezetve a munkahivatalban, de ezt soha nem kellet külön igazolnom a betegbiztosítómnak, arra ott volt a hivatal. Szeretném tudni miért? Vagy fordítsunk egy kicsit rajta. Hogy lehetséges az, hogy senki nem figyelmeztetett azzal kapcsolatosan, hogy a munkahivatal, illetve az állam önkéntesen törvényt szeg és 2007-ben júliustól novemberig nem fizette helyettem a betegbiztosítást?! Máskülönben azt a pénzt ki tudná mutatni a betegbiztosító. Nem de?  Az nem veszhet csak úgy el. Ki tette azt a pénzt a zsebébe? Vagy másképp kérdezem… Kinek kellet volna figyelmeztetnie arra a tényre, hogy HIRTELEN beszámolási kötelezettségeim vannak a betegbiztosítómmal szemben? Hisz ezeket a törvényeket úgy formáljátok, hogy koldusbotra juthassunk. Szóval, honnan kellet volna tudnom? Hol tanítsák ezt a fajta gerinctelenséget? A templomban? Az utcán? Netán már anyatejjel kellet volna beszopnom? Mennyi embert forgattatok ki a vagyonukból ezzel a módszerrel? Nem szégyellitek magatokat?  Én nagyon kíváncsi lennék mindazok beszámolási kötelezettségeire, akik soha életükben nem dolgoztak, de a csodaszép átépült házaik mellet luxus kocsiban hordják a seggüket. Ismerek egy olyan nővérkét, illetve pedagógust, akik holtra dolgozták magukat, napi szinten száz és ezer életekért feleltek. Kérdezzétek meg Tőlük, hogy ezért az áldozatosságért mi jár majd nyugdíjkor? Fuj! Térjünk inkább vissza, mert öklendezni kezdtem…   
Hogy lehetséges kedves betegbiztosító, hogy valakinek egekig emelkedhet nálatok az adósága és még mindig nem került pénzbehajtóhoz?  Milyen mércét használtok ti?
Nos, szeretnélek tájékoztatni, hogy nem jó kikezdeni egy olyan emberrel, akinek már nincs mit vesztenie. Ugyanis az olyan fajta ember megkockáztassa a bukást, de ha leesik, magával rántsa a rendszert is, amely előidézte ezt. Ha én bukok, ti velem együtt buktok el. Mert most már figyelnek, olvasnak és sajnálnak mérhetetlenül. Tegnap tízen, ma száznyolcvanan, és holnap még többen lesznek…  
Tudják, hogy ma én buktam, de holnap ők fognak… és tudják azt is, hogy nektek köszönhetően! Gyerünk, bizonyítsatok! Nyomjatok a falhoz és én bebizonyítom, hogy ott a falak mögött olyasvalaki áll, akivel a legrosszabb álmotokban sem számoltatok. Ti mondtátok: Ha nem ismered a törvényt, az nem igazol. Majd emlékezzetek!
Biztos lássátok rajtam mennyire bánt, hogy ilyen csalók miatt fel kellet bolygatni a „szegény” pénzbehajtót. Saját idejétől megfosztották miattam és az idő az pénz. Ezáltal szeretném kiegyenlíteni az Ő SZEMÉLYES, általam keletkezett KÖLTSÉGEIT.  Persze mindamellett nyíltan vallom, hogy ebben az egészségügyi biztosítóban mai naptól beleszámítva kényszernyomás által vagyok vezetve. Kötelez a törvény, amelyet nem én hoztam létre. Hol van ilyenkor a demokrácia és a szabad választás joga? Rühellem, hogy időhöz van kötve a szerződés, amelyet akár ebben a másodpercben felbontanék… ha tőlem függne. Biztos megértitek. Pláne a betegbiztosító itteni kirendeltsége… hát még a dolgozója. „Én megértem magát, de nem tudok segíteni magán, én már mindent megtettem”… Megért? Semmit nem érthet, ugyanis nem neki blokkolták jogtalanul a számláját. Semmit nem ért… de majd megérti idővel. Mert értem Ő nem tett az égadta világon SEMMIT. Pedig csak annyit kellet volna tennie, hogy időben visszaemlékszik arra, hogy EMBER. Tudom, hogy látta a tartozásomat, tudom, hogy időben értesíthetett volna. És akkor kiderülhetett volna, hogy mind ez mekkora félreértés, mert Nekem nincs tartozásom. De ez nem az Ő hibája, én bíztam vakon… Ezért soha nem az a másik fél felel, ezt jól jegyezzétek meg.
Nekem nem kell ez a betegbiztosító se az egyoldalas bizalom. Könnyen érthető vagyok? Adják oda olyannak, akik komolyan nem fizetnek tisztességesen, és akiktől ez által képtelenség kicsikarni pénzt ilyen manipulatív praktikákkal.  Ők megérdemlik a bizalmat.
A saját szisztematikus rendezetlenségeteket használjátok fel a tisztességes emberek ellen. Hát igaz is, valakin be kell hajtani a pénzt, ha a tisztességtelen nem fizet. De Ti még engem nem ismertek. Én inkább megdöglök éhen, szomjan a híd alatt tudván, hogy igazam van, mint semhogy bocsánatkérően hajlongjak, azért amit nem tettem. Tőlem csak az követeljen alázatot, akiben ugyanúgy benne van! Gyerünk tessék, vigyetek Tőlem mindent el. Nem rég törvényből kifolyólag adót követeltetek a tárgyi nyeremény után, most már az ágyat is vihetitek. Én nagyon szívesen bebizonyítom, hogy semmire, amihez hozzányúlhattok nincs többé szükségem. Hisz aki ilyen praktikákat alkalmaz sokkal szegényebb mint az, akitől mindent elszedtek.
Nekem teljesen mindegy, hogy végeredményben ki áll mögöttetek, Ő is csak egy ember, legyen annyira bátor, hogy eljön, és a szemeimbe néz. Én majd egy – kettő elmagyarázom neki, hogy sokkal jobb meghalni koldusként, mint képmutatóként.  Megkérdezem Tőle mi szeretett volna lenni gyermekként, hogy majd őszintén sajnálkozhassak felette azért, hogy ennyire kitért az útjáról. Tessék, itt vagyok, szét lehet szakítani, én nagyon szívesen veszítek annak érdekében, hogy egy pár ember felébredhessen végre. Hisz épp azt szeretném megmutatni a többieknek milyen nullás értéke van az egyszerű ember igaz szavának ebben a korruptív, befolyásos, jellemtelen Világban és hogy milyen messze vagytok képesek elmenni annak érdekében, hogy kimossátok az agyakat és meggyőzzétek az egyszerű embert, hogy Ő hibázott és ezért keményen megkell fizetnie.  
„Én ooooolyan kicsi ember vagyok ebben", így mondta nekem a betegbiztosító dolgozója. Rendesen megríkatott. De úton hazafelé igazat adtam neki, mert nagy ember csak az tud lenni igazán, aki észreveszi az igazságtalanságot és nem figyelve a saját érdekeit az igazság oldalára áll megvédve ezzel mindazokat, akik tehetetlenül állnak és nem tudják Önmagukat megvédeni. Szól mellettük, nem csak ül, nyafog és papírokat hajtogat. Az én papírjaimmal ezek után akár a hátsóját is kitörülheti. De jusson eszébe minden egyes ember, főleg az idősebbek, akikkel így kitolt. Lehet nem Ő tette, de nyilván látta mi folyik „itt”.
Ti mindannyian apróbbak vagytok a bolha tökénél, mert csak a számokat ismeritek, de nem ismeritek azokat, akiknek köszönhetitek azt, hogy egyáltalán létezhettek.
Ebből a problémából adódóan a banktól is elbúcsúzom. Ma azzal az érzéssel ébredtem, hogy egyáltalán nem bízom meg benne… se az institúcióban, se az ott dolgozó emberekben… és ez rossz, nagyon rossz. Mert ugye amikor előnyös spórolásról van szó, általában nem izgassa őket, hogy én bizony nem akarok velük beszélni, felhívnak, ha törik, ha szakad. De figyelmeztetni, mint hűséges kliensüket és beszámolni arról, hogy valami baj van a számlámmal… arra bezzeg nem kötelesek. Hát köszönöm szépen, én sem vagyok kötelező nekik. Engem nem kell itt győzködni arról, hogy jogos tartozásom van. Tán már csak jobban tudom mi történhetett…
Utólag szeretnék figyelmeztetni mindenkit akinek ha csak egy centje van mínuszban az említett betegbiztosítónál. Ne higgyétek el, hogy ezzel nem vagytok kötelesek elszámolni. Nekem is ezt mondták. De ha ez így van, miért tüntetik fel adósságként az elektronikus oldalukon? Mekkora szégyen lesz, az ha egy cent miatt öt év után a pénzbehajtó úgy blokkolgassa a számláitokat, ahogy neki tetszik? Mivel fogtok védekezni? Azzal, amit Ők mondtak? Hogy nem kell kifizetni? Tudjátok, nekem is sok mindent mondtak már… adják papíron. Én mindvégig tisztességes voltam velük szemben, megbíztam bennük és pofára estem. Ez az én hibám, hisz akkoriban, amikor szerződtettem velük nem kényszerből tettem.  
Ne féltsetek, engem ez nagyon megerősít. Ha netán mégis megölne, majd sugallok a másvilágról mennyit ér az igazi BIZALOM.
És mindazoknak, akik annyira, de annyira "őszintén" segíteni akartak, hogy majd beleszakadtak a nagy megértésbe csak annyit szeretnék mondani, hogy „jön még kutyára dér”:))) Én nem bujkálok, minek? A veszteseknek ez nem áll jó… de igaz vesztes csak az lehet, aki apró pénzért eladta a becsületét. Aki mások tisztességén gazdagodik, koszosabb Júdásnál. Nekem mindegy mi történik velem… nektek nem lesz az. Hát ezt jó beszoptátok! Mert én ilyen rendszer mellet úgysem hiszek az aranyöregkorban :D De az nem mindegy, hogy MI marad fel általam  RÓLATOK… valahol mindig akad valaki, aki bátran mesél majd.
Betapasztani a bátor emberek szájakat? Felesleges energiavesztés.
Egy kétségbeesett bűnöző szava sokkal többet ér Nekem mint a Ti szavatok, ugyanis nem lenne ennyi bűnözés a világban ha a hülye praktikáitokat nem a tisztességes embereken gyakorolnátok. Aki tisztában van a saját értékeivel az előbb – utóbb fellázad. És remélem ezzel MINDENT elmondtam!
Azért még egyszer utoljára megkérdezem… mi áll azon a rohadt 2006-os becsületnyilatkozaton??? Keresd ki bátran és olvasd fel hangosan… Mert ma már 2013 írunk, és én úgy érzem TI jogtalanul vádoltatok meg ENGEM.
„Sajnos” mára már nem az a fontos, hogy igazolódjon a saját igazam, hanem hogy minél többen felébredjenek. És ez jóval veszélyesebb igazságtétel. Nektek csak törvényeitek vannak… nekem a könyvkiadók listája. Nektek hatalmatok van és jogaitok… nekem viszont barátaim. Ha elvesznék, mindenki tudja a dolgát, remélhetőleg addig Ti is megtaláljátok az adósaitok között azokat a tisztességes embereket, akik a TI hibáitokból nem bíznak már senkiben. Hülyére vesztek? Nekünk nem a kinyomtatott levelek kellenek, azt mi is megtudjuk írni saját magunknak! Nekünk hivatalos igazolás kell arról, hogy időben küldözték szét a figyelmeztetéseket arról, hogy pénzbehajtást akarnak végezni rajtunk. Az én címem időben le volt adva. Az egészségügyi biztosító hanyagtalan munkája nem az én problémám. Kösz a megértést. Nem sokára találkozunk!
Csókolom.