Keresem a szavakat... - Dadka - Pod záštitou mesta Tornaľa

Már mindenhol kerestem. A függöny mögött, a kávés csészém mellett, az ágy alatt...
Kinyitogattam a szekrényt, kihúztam a fiókokat, még a szőnyeget is felcsavartam… hátha. Elmentem az üzletbe, de lehetetlen kapni. Mit? Megfelelő szavakat! Még jó, hogy itt nem tartunk még. Nincs mese, önmagamban kell keresnem. Ültem, feküdtem, szivacs labdát dobáltam a plafonba. Nem azért mert nincs miről írni, azért mert az élet jellegzetes eseményeit nem tudom kibeszélni önmagamból szavakkal. És én ilyenkor nagyon sajnálom, hogy nem tudjátok velem átélni azt, amit nekem sikerült. Lehetek én túl egyszerű ember, de ha megelégednék a sablonszerű kifejezésekkel, már érezném, hogy kár bármit is mondanom. Az már nem én lennék. Sőt! Az pont olyan lenne számomra, mint azok az újévi verses sms-ek amelyeket a legjobb barátainknak küldözünk mert nekünk is küldte valaki…olykor nem ártana átírni az éveket.
A „de jó volt” és „köszönöm nagyon szépen” annyira nyilvánvaló, hogy örömömben legszívesebben a sors nyakába ugranék. Viszont érzem, van ám ennek más módja is, hogy tudassam veletek Nagyhalászon feszültek az idegek… mármint az íjakon. S bármennyi komolyságot vinnék bele, ha kívülálló forgatókönyvíró lennék, vagyok annyira ügyes, okos, szép… és kifejezetten szerény, hogy előbb vagy utóbb önmagamat is szerepeltessem. T állás, emeld meg, jól feszítsd, mire oldanál, mögötted az egész csapat… csak össze ne essek a nagy röhögéstől. Görnyedek, nincs visszaút, már látom a lelki szemeim előtt, ahogy rohangál a célfogó a nyílvesszőm előtt csakhogy örömet okozzon… és ott van! Telitalálat. Persze az igazi győzelemhez mások kellenek, még a saját filmemben is, mert akkor valamiért duplán élem meg az örömöt. „Ő itt egy férj, és az enyém”, körbeugráltam visítozva Viktort miután szűk versenykörbe került. Olyan ez gyerekek, mint az ölelés, az sem megy egyedül. S mily büszkeség örülni azzal, akit igazán szeretsz.  
Kimagaslóan jó nap volt. Már önmagában az, hogy Marikával és Gabikával jókat beszélve, és nagyokat sétálva rögzültünk az akkori jelenbe. Ha behunyom a szemeim, tisztán előttem van. Mi nők:) akik „sajnos” nem tudják milyen szerelmi szálak bogozódnak a legnézettebb tele novellákban, mert úgy döntöttek, hogy nem maradnak le az életről. Lehet valakinél nem ez az igazi Jóban – Rosszban – Barátok közt, attól még nekünk jó bevált. Szorosabban odabújtam Marikához és mosolyogva adtam igazat a Tigrisnek

…És képzeljétek még a Világ is képes összezsugorodni annyira, hogy előbb vagy utóbb szembekerülj azzal, akit valaha körbeírtál. Olyan ez, mint a tánc, a zenét az élet játssza, de lépned istenigazából neked kell. Szóval István, tudjátok a telefonos, ott állt két karnyújtásnyira tőlem és a helyzet úgy oldódott, mint pezsgőtabletta a vízben. Mosolyogva mondta, hogy a telefonja azóta is működik és én máris tudtam, hogy sínen vagyok… sőt! Nem kérdeztem én semmit, megnevetetett így barátommá avattam. Szóval úgy bántsatok!  Akinek nincsenek könnyi csatornái és a plázacicáknak Ram-szeszt kínál az nem az ókori Egyiptomból szerezte be a memóriai modulját. Egyszerűen csak szeret élni és szereti, ha ezt egy mosoly, vagy önfeledt nevetés visszatükrözi Neki. Istenem add, hogy úgy legyen, mert már nem vagyok hajlandó kerülgetni. Én sok mindent elhittem, nem azért mert hülye vagyok, azért mert imádok nevetni. Azóta több üzletben kérdeztem már…
- Van Ramszesz energia ital?
- Mi?
- Ramszesz energiaital!
- Az milyen?
- Én kérdeztem hamarébb :D
…szóval, én szeretem ezt a köntöst, rám szabták. S aki igazán megtud nevettetni arról én soha nem feledkezem meg.
Mit is mondhatnék még így a végére… Hatalmas köszönet a hivatalos házigazdáknak: Sanyinak és Zsuzsának, köszönet a férjemnek, Viktornak. Köszönet Marikámnak, Gergőnek, Misinek, Gabikámnak, és a másik Sanyinak. Köszönet Macskánknak… igen annak, aki vadnak született. Köszönet Istvánnak. Köszönet mindenkinek, aki ott volt. Annak a sok kedves ismerős és ismeretlen arcnak. Nagyon remélem, hamarosan újra találkozunk… s ha közben sikerül találnom megfelelőbb szavakat a szerény beszámolómhoz, mindenképp közvetíteni fogom… tudom, hol nem keresem még:))))… ott, ahol csak némán, tátott szájjal meghatódva állsz, mert tudod… és jól tudod, van, amit egyszerűen nem lehet elmondani szavakkal...